user_mobilelogo

BLOG

Azt mondják, hogy a vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van belőle. Ennek egy picit ellentmond, hogy a legtöbben ellenállhatatlan vágyat érzünk arra, hogy megosszuk másokkal. Engem valamilyen nagyon atavisztikus, mindannyiunkban jelenlévő igazságra és értelmességre való törekvés, a társaim iránt érzett aggodalom késztet erre hétről-hétre.
 Több tekintetben is örömteli dolgok zajlanak most a hazámban. Először is van civil lét, van bátorság. Van még kollektív értelem is, tömegek tudnak disztingválni a fajsúlyos és súlytalan dolgok között. Pedig már nagyon temettem.
Szűkebb, a szakmámat illető dolgokkal kapcsolatosan is örömet érzek afelett, ami történik, mert nyilvánvaló igazolását látom annak, hogy a polgárság mennyire érzi a különbséget adósarc és jogdíj között. Tisztességtelenség és morálisan igazolható teherviselés között.
Egy internet előfizetéseket terhelő ötlet és annak fogadtatása mennyire máshogy nézett ki néhány évvel ezelőtt, amikor szerzők vetették ezt fel és nem adó(!), hanem jogdíj javaslat formájában. A könnyűszerzők egyesülete (szerzok.hu) tartott egy közvélemény-kutatást [főleg fesztivállátogatók, tehát véleményüknek eléggé markáns módon hangot adók között] arról, hogy elfogadhatónak tartanának-e egy internetszolgáltatást/előfizetést 1-2%-os jogdíjjal megterhelő szabályozást abban az esetben, ha ez együtt járna a szabadabb, legalizált hozzáféréssel szellemi tartalmakhoz, a jogdíj pedig azokhoz kerülne, akiket a korlátozás nélküli tartalommegosztás miatt méltányos kompenzáció illet meg. Több ezer kérdőív kiértékelése után egyértelműen látszódott, hogy az ügynek 99%-os támogatottsága van/lenne.
Ezek szerint a polgár hajlandó áldozatot vállalni abban az esetben, ha értelmét látja és igazságosnak, a felek között kölcsönösen hasznosnak érzi azt. Az értelmetlen, demagóg nyomorgatást viszont nem nyeli be egyszerűen a birka sem. A tisztességtelen arroganciának nincs helye a tudásalapú társadalomban. A munkaalapúban meg sokkal irányíthatatlanabb és veszedelmesebb dolgokat indukálhat a népharag. (De amúgy meg mekkora ostobaság tudás-, vagy munkaalapú hülyeséget építeni. Mintha bármi értelme, vagy létjogosultsága lenne az egyiknek a másik nélkül. Mintha aközött kéne választanod, hogy gondolkozol, vagy melózol.)
Hajrá Magyarország! Örülök, hogy létezel ;)