user_mobilelogo

BLOG

Azt mondják, hogy a vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van belőle. Ennek egy picit ellentmond, hogy a legtöbben ellenállhatatlan vágyat érzünk arra, hogy megosszuk másokkal. Engem valamilyen nagyon atavisztikus, mindannyiunkban jelenlévő igazságra és értelmességre való törekvés, a társaim iránt érzett aggodalom késztet erre hétről-hétre.
Mikor már az elején látom, hogy olyan társat választottam, aki elégedetlen önmagával, nem is tudja elképzelni, hogy őt lehet szeretni, így szeretni sem tud. Onnan tudom, hogy én sem vagyok elégedett magammal, én is csúsztatok, füllentek, mint ő. Ezt is felismerem. Mint ahogyan a többi korlátját. Annyira egyformák vagyunk.
Van okom féltékenynek lenni?
Amikor csak birtokolni akarom azt, ami az enyém. Szarok rá, hogy azt mondják, embert nem szabad, nem lehet birtokolni. De ő mégiscsak az enyém. Megesküdött rá. Megígérte. Hogy lehet akkor olyan orbitális féreg, hogy egyáltalán eszébe jut más? Hogy egyáltalán észrevesz, megnéz, a szeméből látom, hogy vágyakozva fordul bárki után is?!
Van okom féltékenységre?
Hiszen jómagam megnézek, megkívánok másokat, fantáziálok másokról, és ha van lehetőségem szexelek is titokban másokkal, de az más.
Az teljesen más. Hiszen én tudom, hogy mit, miért, mikor és mennyire komolyan teszek. Meg amikor már megtörtént, nem is gondolok rá. Sőt, szerintem igazából meg se történt. Igen, én mindig hűséges voltam, ezzel szemben ez a sumák biztosan mindig forgat valamit a fejében. Amilyen alattomos, talán már szeretője is van. Ezzel szemben én legfeljebb csak alkalmanként csalnám meg. De ilyen, amikor valaki nem tud uralkodni magán. Még azt sem tud. Onnan tudom ilyen biztosan, hogy előfordul, hogy én sem tudok, de nyilván nem ilyen fontos dolgokban, mint a hűség. Abban mindig tudok uralkodni. Amikor történik valami, akkor sem azért, mert nem tudok uralkodni, hanem mert éppen úgy akarom. De ez az én dolgom. Csak az enyém.
Az a szemét meg nem akar mindenről beszámolni, hiszen sumák. Pedig nekem aztán elmondhatna mindent.
Az őszinteség a legfontosabb a világon. Mindent mondjon el! Mindent! Igen, ez ugyan kétszeres energia és időbefektetés, azt is tudom, hogy emiatt arra kényszerül, hogy kétszer élje át élete jelentéktelen történéseit is, de majd én eldöntöm, hogy mi volt fontos, gyanús, vagy számon kérhető.
Van okom féltékenynek lenni?
Hiszen el sem tudom képzelni magamról, hogy vonzó vagyok, emiatt mindenkit lesajnálok és igyekszem lehordani.  Akit meg vonzónak talál az a féreg, az igazán felháborító. Miért nem a szép hajú, szerény, kedves embereket tartja vonzónak? Valami primitív állat ez?
Van okom féltékenynek lenni?