user_mobilelogo

BLOG

Azt mondják, hogy a vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van belőle. Ennek egy picit ellentmond, hogy a legtöbben ellenállhatatlan vágyat érzünk arra, hogy megosszuk másokkal. Engem valamilyen nagyon atavisztikus, mindannyiunkban jelenlévő igazságra és értelmességre való törekvés, a társaim iránt érzett aggodalom késztet erre hétről-hétre.
Olyan éhesen toppantunk be a Mika Tivadarral szemben nyílt új étterembe a kedvesemmel, hogy valószínűleg bármit szívesen az arcunkba toltunk volna.  A fehér, többszintes kockaépületre semmi sincs kiírva, én hadd nevezzem Kockának!
Rövid várakozás után odavonult egy szolizott, simabőrű, megcsinált szemöldökű pincér, gondolom kockahasú is – a név kötelez) és megkérdezte, hogy
-Tessék!
- Nagyon éhesek vagyunk, biztosan van kajátok, mert érzem, hogy sülthalszag van – mondja Zoli.
- Illat.
- A halszag szerintem nem pejoratív.
- Neked – fonta keresztbe karját a trendi srác.
- Jó, győztél. Így nyilván máshol vacsorázunk, sziasztok! – válaszoltuk távozás közben.
Erre már nem is figyelt a főúr, lazán lépkedett tovább legyőzni a következő vendéget.
De a sors kegyes. Pár méterrel arrébb életem egyik legjobb hamburgerét (kis zsömle, nagy, füstös hús, varázslatos szószok) adták zavarba ejtően kedves és jókedvű kiszolgálás közepette. A hely neve: ZING Burger. Éljen soká!