BLOG
|
Azt mondják, hogy a vélemény olyan, mint a segglyuk. Mindenkinek van belőle. Ennek egy picit ellentmond, hogy a legtöbben ellenállhatatlan vágyat érzünk arra, hogy megosszuk másokkal. Engem valamilyen nagyon atavisztikus, mindannyiunkban jelenlévő igazságra és értelmességre való törekvés, a társaim iránt érzett aggodalom késztet erre hétről-hétre.
|
- Details
|
Tudtad, hogy azok, akik aktívan kampányolnak a menekültek ellen, akkor is állandóan zsidóztak és cigányoztak, amikor még híre-hamva sem volt a migrációs válságnak? |
- Details
|
Első és valószínűleg egyetlen szólóalbumom 12 dallal jelent meg. Amennyiben a virtuális elérést részesíted előnyben, a következő helyekről jutsz hozzá Czutor - Full Album iTunes |
- Details
|
Több tekintetben is örömteli dolgok zajlanak most a hazámban. Először is van civil lét, van bátorság. Van még kollektív értelem is, tömegek tudnak disztingválni a fajsúlyos és súlytalan dolgok között. Pedig már nagyon temettem.
Szűkebb, a szakmámat illető dolgokkal kapcsolatosan is örömet érzek afelett, ami történik, mert nyilvánvaló igazolását látom annak, hogy a polgárság mennyire érzi a különbséget adósarc és jogdíj között. Tisztességtelenség és morálisan igazolható teherviselés között.
Egy internet előfizetéseket terhelő ötlet és annak fogadtatása mennyire máshogy nézett ki néhány évvel ezelőtt, amikor szerzők vetették ezt fel és nem adó(!), hanem jogdíj javaslat formájában. A könnyűszerzők egyesülete (szerzok.hu) tartott egy közvélemény-kutatást [főleg fesztivállátogatók, tehát véleményüknek eléggé markáns módon hangot adók között] arról, hogy elfogadhatónak tartanának-e egy internetszolgáltatást/előfizetést 1-2%-os jogdíjjal megterhelő szabályozást abban az esetben, ha ez együtt járna a szabadabb, legalizált hozzáféréssel szellemi tartalmakhoz, a jogdíj pedig azokhoz kerülne, akiket a korlátozás nélküli tartalommegosztás miatt méltányos kompenzáció illet meg. Több ezer kérdőív kiértékelése után egyértelműen látszódott, hogy az ügynek 99%-os támogatottsága van/lenne.
Ezek szerint a polgár hajlandó áldozatot vállalni abban az esetben, ha értelmét látja és igazságosnak, a felek között kölcsönösen hasznosnak érzi azt. Az értelmetlen, demagóg nyomorgatást viszont nem nyeli be egyszerűen a birka sem. A tisztességtelen arroganciának nincs helye a tudásalapú társadalomban. A munkaalapúban meg sokkal irányíthatatlanabb és veszedelmesebb dolgokat indukálhat a népharag. (De amúgy meg mekkora ostobaság tudás-, vagy munkaalapú hülyeséget építeni. Mintha bármi értelme, vagy létjogosultsága lenne az egyiknek a másik nélkül. Mintha aközött kéne választanod, hogy gondolkozol, vagy melózol.)
Hajrá Magyarország! Örülök, hogy létezel ;)
|
- Details
|
Egészen hálátlan feladat a társadalmi szerepvállalás egy Magyarországon hagyományosan mostohán kezelt és önmagával való kiegyezésre sem hajlandó szakmai csoport érdekében. Nem csak azért mert társadalmi munkában (tehát ingyen), minden köszönet reménye nélkül csinálja az ember és még házhoz is megy vele a lófaszért, hanem azért mert gyakran kell objektív választ adni valótlanságokra építő, jó szándékúnak nehezen értelmezhető híresztelésekre is. Azért szükséges megszólalnom, mert a meggondolatlan írások eddig nem létező frontokat is nyitottak az utóbbi években a törvényhozás tekintetében amúgy is kizárólag hátrányosan érintett társadalmi csoporton belül, a szerzők között, de a zenészek és a velük kapcsolatba kerülő civilek között is.
|
- Details
|
Mikor már az elején látom, hogy olyan társat választottam, aki elégedetlen önmagával, nem is tudja elképzelni, hogy őt lehet szeretni, így szeretni sem tud. Onnan tudom, hogy én sem vagyok elégedett magammal, én is csúsztatok, füllentek, mint ő. Ezt is felismerem. Mint ahogyan a többi korlátját. Annyira egyformák vagyunk.
Van okom féltékenynek lenni?
Amikor csak birtokolni akarom azt, ami az enyém. Szarok rá, hogy azt mondják, embert nem szabad, nem lehet birtokolni. De ő mégiscsak az enyém. Megesküdött rá. Megígérte. Hogy lehet akkor olyan orbitális féreg, hogy egyáltalán eszébe jut más? Hogy egyáltalán észrevesz, megnéz, a szeméből látom, hogy vágyakozva fordul bárki után is?!
Van okom féltékenységre?
Hiszen jómagam megnézek, megkívánok másokat, fantáziálok másokról, és ha van lehetőségem szexelek is titokban másokkal, de az más.
Az teljesen más. Hiszen én tudom, hogy mit, miért, mikor és mennyire komolyan teszek. Meg amikor már megtörtént, nem is gondolok rá. Sőt, szerintem igazából meg se történt. Igen, én mindig hűséges voltam, ezzel szemben ez a sumák biztosan mindig forgat valamit a fejében. Amilyen alattomos, talán már szeretője is van. Ezzel szemben én legfeljebb csak alkalmanként csalnám meg. De ilyen, amikor valaki nem tud uralkodni magán. Még azt sem tud. Onnan tudom ilyen biztosan, hogy előfordul, hogy én sem tudok, de nyilván nem ilyen fontos dolgokban, mint a hűség. Abban mindig tudok uralkodni. Amikor történik valami, akkor sem azért, mert nem tudok uralkodni, hanem mert éppen úgy akarom. De ez az én dolgom. Csak az enyém.
Az a szemét meg nem akar mindenről beszámolni, hiszen sumák. Pedig nekem aztán elmondhatna mindent.
Az őszinteség a legfontosabb a világon. Mindent mondjon el! Mindent! Igen, ez ugyan kétszeres energia és időbefektetés, azt is tudom, hogy emiatt arra kényszerül, hogy kétszer élje át élete jelentéktelen történéseit is, de majd én eldöntöm, hogy mi volt fontos, gyanús, vagy számon kérhető.
Van okom féltékenynek lenni?
Hiszen el sem tudom képzelni magamról, hogy vonzó vagyok, emiatt mindenkit lesajnálok és igyekszem lehordani. Akit meg vonzónak talál az a féreg, az igazán felháborító. Miért nem a szép hajú, szerény, kedves embereket tartja vonzónak? Valami primitív állat ez?
Van okom féltékenynek lenni?
|
- Details
|
Afelől nyilván nincs kétségünk, hogy a jelenlegi életünket meghatározó morál leginkább a korábbi vezető értelmiségi réteg cinizmusának, gátlástalanságának, jellemtelenségének és nemtörődömségének köszönhető.
Azt viszont sosem tudom megérteni, hogy az ebből levont konklúzió miért az lett, hogy akkor a cinizmus, gátlástalanság, jellemtelenség és mutyi maradhat, az intellektus meg húzzon a picsába. (Ugye az ingerküszöböt sem pedzegeti már az a közállapot, hogy mostanra nem is a vízben ücsörögve, hanem trambulinról megy a csoportos hugyozás a medencébe. Azt hittem ezt nem lehet fokozni, de gyorsan kiderült, hogy igen: most már nézni is kötelező) A munka alapú társadalomnak csak úgy van értelme, ha az munka és TUDÁS alapú is. De sem munkából, sem tudásból nem lesz önmagában fejlődés, ha nincs stabilitás, ha nincs konszenzus, megbízhatóság, vagy bármi olyan fény az alagút végén, ami miatt ne a mindig kéznél lévő ügyeskedést, a cinizmust, vagy az önzést választanánk ügyeink rendezésére. Pénzből sincs önmagában fejlődés. Akkor sem ha bizonyos rétegek felfoghatatlanul meghíznak. A lóvé nem teremt jólétet és biztonságot. Az erkölcs teremt azt. Az, hogy prosztók és műveletlenek harácsolnak, gátlástalankodnak, nehezen védhető. Persze ha értelmiségiek teszik ugyanezt, az még kevésbé. Az sem igazol semmit, ha olyan jó fejek vagyunk, hogy kanonizáljuk az ügyeskedést, belátván és elismervén, hogy az élet úgyis ilyen, miért ne mondhatnánk akkor ki, miért ne tehetnénk az intézményes protokoll részévé? Fogadjuk el, hogy a nepotizmus, a protekció a normális elintézési módja dolgoknak? Megmondom, miért ne. (Persze azért se, hogy lassítsuk a száguldást a Balkán és Ázsia felé, persze azért se, mert lassan mindenki így kényszerül eljárni mindenben, de más miatt se.) A részrehajlás, az önzés, a rokonoknak, haveroknak, fajtársaknak, hozzánk hasonlóknak, bennünket szolgálóknak kedvezés amúgy is ösztönös. Azt minek intézményesíteni? Az magától jön. Zsigerből. Akkor intézményesíthetnénk a hűtlenséget, a mások tányérjába való belezabálást és minden olyan aktust, amit a primitív ösztönlény és nem egy élni és együttműködni képes emberi ideál kíván! Az együttműködés és stabilitás ZÁLOGA inkább valahol az önuralom, a tudatosság és önzetlenség energiát és odafigyelést igénylő terepén keresendő. Kanonizálni EZT kell, ha valamit. Ja, és jó példával elöl járni. Mert ha még mindig sokakat sért is, de a majmoktól abban sem különbözünk, hogy utánzással, másolással tanulunk. Ha nem akarjuk, akkor is. A problémáról alkotott képünket és a megoldáshoz vezető utat is nagyban torzítja, ha továbbra is csupán a TUDÁS kontra MUNKA alapú társadalomban gondolkodunk és nem vesszük észre, hogy itt minden szinten az ÖSZTÖN alapú életvitel szkanderozik az ÖNURALOM alapúval. |
- Details
|
Az utóbbi sok évben szigorúan csak a magyar szerzői, alkotói és előadói társadalom hátrányára módosították a szerzői jogi törvényt. A falig hátráltunk, innen csak vagy kitámadni lehet, vagy ott pusztulni. Nagyon szépen kérem, hogy minden gondolkodni, szólni és cselekedni képes alkotó- és előadótársam hallassa hangját és véleményét! Arra kérem - az egyébként dicséretesen tökös - L. Simon László képviselő urat, a Parlament Kulturális Bizottságát és az NKA kurátorait, hogy haladéktalanul tegyenek lépéseket azért, hogy megerősödjön a jogdíjbeszedés és felosztás biztonsága, hogy megszilárduljon a jogdíjbeszedés jövője és hogy az állami szervekhez törvény által rendelt magánpénzekből szigorúan szakmai és művészeti szempontokat mérlegelve támogassanak kulturális tevékenységet és ne a már működő és a piacról is igen jól prosperáló gazdasági vállalkozások kapják ezt meg!
Eljött az idő, hogy a magyar szellemi munka díjának védelmét megerősítsük a kocsmárosokból lett programszervezők és elvtelen, behízelgő üzleti szféra kizárólag haszonelvű érdekeivel szemben. Ellenkező esetben rövid távon összeomlik a magyar alkotóművészet és maradványain gyalázatos talpnyalók ülnek majd tort. Minden jogdíjban érintett fél fontolja meg és ne keverje, homályosítsa érdekei szerint a közvélemény előtt a következőket: - A JOGDÍJ NEM ADÓ, HANEM SZELLEMI ALKOTÁSOK FELHASZNÁLÁSI DÍJA. - A JOGDÍJ BESZEDÉSÉT ÉS FELOSZTÁSÁT ALAPVETŐEN MÁS - ÉS EGYMÁSSAL ELLENTÉTES - ÉRDEKBŐL KRITIZÁLJA A BEFIZETŐ ÉS A JOGOSULT. (A JOGOSULTAK -tehát a szerzők és előadók - azt szeretnék, hogy minél több jogdíjat szedjenek be és osszanak fel nekik. A befizetésre kötelezettek pedig azért háborognak, hogy ezt megússzák.) A két elégedetlenséget összemosni gonosz és kártékony demagógia!!! - A JOGDÍJKÉNT BESZEDETT ÖSSZEG TÖRVÉNY SZERINT TELJES EGÉSZÉBEN A JOGOSULTAKAT ILLETI. NEM AZ ÁLLAMOT, NEM EGYÉB SZERVEKET, VAGY VÁLLALKOZÁSOKAT. MINDEN ILYEN TERMÉSZETŰ FELHASZNÁLÁS CSAK AKKOR LEGÁLIS EURÓPÁBAN, HA 100%-BAN JOGOSULTAKBÓL ÁLLÓ TESTÜLET DÖNT ERRŐL. AMENNYIBEN A JOGDÍJ EGY RÉSZÉT AZ ÁLLAM MAGÁNAK KÖVETELI ÉS AZT NEM KIZÁRÓLAG JOGOSULTAKBÓL ÁLLÓ TESTÜLETTEL OSZTATJA SZÉT, AZ A SZELLEMI TERMÉKEKBŐL SZÁRMAZÓ JÖVEDELMEK PLUSZ ADÓJA! AKKOR IS HA EBBŐL KULTÚRÁT TÁMOGATNAK. - MIVEL MINDEN ILYEN CÉLRA SZÁNT KÖZÖS JOGKEZELŐI (tehát magán) PÉNZT KÖTELEZŐEN AZ NKA-NAK KELL BESZOLGÁLTATNI, ÍGY MAGYARORSZÁGON MÁRA KVÁZI MEGSZŰNT A BÁRMIKORI KORMÁNYFÜGGETLEN KULTÚRA TÁMOGATÁSÁNAK LEHETŐSÉGE. EZ BELÁTHATATLAN VESZÉLYHELYZETBE ÉS KISZOLGÁLTATOTTSÁGBA SODORJA A GONDOLKODÓ MAGYAR EMBERT. (AZ MEG EGYENESEN A MAGYAR ALKOTÓI TÁRSADALOM ARCULKÖPÉSE, HA PÁLYÁZATI KIÍRÁS ÉS AZ ERRE HIVATOTT KOLLÉGIUM KIKÉRDEZÉSE NÉLKÜL ÉS SORON KÍVÜL TÁMOGATNAK FUTÓ, KORMÁNYKÖZELI ÜZLETI VÁLLALKOZÁSOKAT.) - Követeljük azon állami kuratóriumi döntések ELŐZETES nyilvánosságra hozatalát, amelyek az elvont jogdíjakból soron kívül és egy-egy előadó támogatására tervez kifizetéseket! - A KORÁBBAN ELHANGZOTT - és az elvonást indokló egyik - CINIKUS KÖZPONTI VÉLEMÉNNYEL SZEMBEN A JOGDÍJ EGYÁLTALÁN NEM CSAK JOGTECHNIKAI ÉRTELEMBEN KÜLÖNBÖZIK AZ ADÓTÓL, HANEM LÉNYEGILEG: Amennyiben jogtechnikai kérdés, hogy az elvégzett munkáért járó bért fizetésnek, vagy támogatásnak hívjuk, amennyiben a szabadalmi díj csupán jogtechnikailag különbözik az adótól, csakis és kizárólag akkor lehet jogtechnikai kérdés a jogdíjak átminősítése adóvá. Alapvetően más természetű felhasználásról és a felhasználásért járó fizetségről van szó jogdíjak esetében! Az adó pedig közteherviselés, amit más törvények, máshogyan szabályoznak. |
